Az I. Világháború, a szétszabdalt Magyarország |
|
A magyar társadalom azonban hurcolt magával egy megoldatlan problémát, amely egyre súlyosbodott, s az I. világháború után Magyarország széteséséhez vezetett. Ez a probléma a nemzetiségi kérdés volt. A Magyar Királyságon belül jelentős számú idegen ajkú – szlovák, román, horvát stb. – lakosság élt, nemzetiségi jogok nélkül. A nemzetiségek problémája már az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején jelentkezett: a nemzetiségek a magyarok szabadságharcával szemben, az udvar oldalán álltak. A probléma kezelésére éppen ezen tanulság alapján történtek tétova kísérletek, maga Kossuth is foglalkozott emigrációjában a dunai konföderáció gondolatával, de a tettek elkéstek, a magyarországi kisebb nemzetek öntudatra ébredése a magyarság ellenében zajlott. Ezen népek vezetőinek legfőbb törekvése a magyaroktól való elkülönülés volt. |
|
Mindez oda vezetett, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia részeként az I. világháborút elvesztő Magyarország nem tudta megtartani a nemzetiségei által lakott területeit. A Versailles-i Kis-Trianon kastélyban megkötött békeszerződés következtében Magyarország elvesztette területének kétharmadát. Ez a szerződés csak szentesítette a kialakult helyzetet, az Osztrák-Magyar Monarchia spontán felbomlását. 1918 októberében a nemzetiségek vezetői sorban jelentették be elszakadásukat Magyarországtól. |
|
|
Az általános zűrzavar végül forradalomba torkollott, amely október 30-án győzött Budapesten. A megalakuló polgári kormány törekvéseit azonban a külső és belső körülmények meghaladták, ezért átadta a hatalmat a kommunistáknak. 1919. március 21-étől 113 napig tartotta magát Magyarországon az első kommunista hatalom. Az ország függetlenségét azonban ő sem tudta megvédeni. A román csapatok bevonultak Budapestre. A „Tanácsköztársaság” bukása után átmeneti, gazdasági és politikai válsággal terhelt időszak következett, amelyet a már említett hivatalos békekötés zárt le. Magyarország államformája királyság maradt, de az országot Horthy Miklós kormányzó, a munkáshatalom leverője, az Osztrák–Magyar Monarchia egykori tengernagya irányította. |
|
|
|
- az oldal teteje - - visza a Magyarország oldalra - |
|
|
|
Az önáló Magyarország - a II. Világháború |
|
A gazdasági stabilitást Bethlen István tíz évig tartó miniszterelnöksége (1921–1931) alatt sikerült megteremteni. A magyar gazdaság azonban tovább cipelt egy 19. századi koloncot, a fennmaradt feudális nagybirtokok rendszerét. A politikai konszolidáció sem volt teljes, mert a magyar uralkodó osztály állami politikává tette az elvesztett területek visszaszerzését, mindent ennek rendelt alá. Így új szövetségi rendszerét is erre alapozta, a németekkel és az olaszokkal keresvén kapcsolatokat. Ez az orientáció azt eredményezte, hogy Magyarország a nácizmus oldalára került. A harmincas évek gazdasági válságából a magyar vezetés a fegyverkezési program gazdasági fellendítő ereje által akart kilábalni. |
|
|
A II. világháború első éveiben Magyarország Hitler feltétel nélküli szövetségesévé vált, annak reményében, hogy elvesztett területeit visszakapja. Ez részlegesen meg is történt. A magyar uralkodó körök feltétlen kiszolgálóivá váltak Hitlernek a zsidóüldözésben is. Az antiszemitizmus már régóta jelen volt Magyarországon, az 1920-as évektől pedig az állami politika rangjára emelkedett. Az egymás után hozott zsidótörvények korlátozták a magyarországi zsidók jogait, a magyar belügyminisztérium egyetértésével, a csendőrök tevékeny közreműködésével zajlott a zsidók haláltáborokba hurcolása a II. világháború alatt. |
|
A II. világháborúban Magyarország fegyveresen is részt vett Jugoszlávia megszállásában és a Szovjetunió elleni támadásban. 1943–44-ben, látván a németek várható vereségét, Horthy Miklós megpróbált kilépni a háborúból. Az oroszokkal azonban sokáig nem volt hajlandó érdemi tárgyalásokra, s amikor ezt megtette, és a tárgyalások eredményeként bejelentette, hogy Magyarország kilép a háborúból, a németek egy jól szervezett puccsal saját emberüket, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjét, Szálasi Ferencet juttatták hatalomra. A Szálasi-féle rémuralomnak a bevonuló szovjet csapatok vetettek véget. |
|
|
|
|
|
- az oldal teteje - - visza a Magyarország oldalra - |
|
|
|
A kommunista uralom - 1956 - Kádár korszak |
|
A II. világháború után Magyarország megint a vesztesek oldalán ült a béketárgyalások asztalánál. A Hitlertől kapott területeit nem tarthatta meg, viszont nem veszített újabbakat. A jaltai egyezmény következtében Magyarország a szovjet érdekövezetbe került, s ez meghatározta további fejlődését. A kibontakozó polgári demokráciát a szovjet emigrációból hazatérő kommunista vezetők szívós munkával megtorpedózták, és baloldali fordulatot hajtottak végre. Ennek keretében általános földosztást hajtottak végre, amely kétségtelenül nagy adóssága volt a magyar államnak, és pozitív fejlemény volt, ugyanakkor azonban elkobozták az egyház tulajdonait is, és államosították a gyárakat. |
|
Az új gazdasági rendszer számtalan problémával küzdött. Az erőltetett iparosítás – amely a III. világháború elkerülhetetlenségének sztálini dogmájából fakadt – ellátási nehézségeket okozott, a mezőgazdaság kollektivizálása pedig ismét elvette a parasztoktól a pár éve kapott földjüket. A politikai életet is számtalan visszásság jellemezte: hazug és erőszakos propaganda, koncepciós perek, internálások. Mindez oda vezetett, hogy a Moszkvából visszatért kommunista vezető, Rákosi Ferenc hatalma meggyengült, és 1953-ban kénytelen volt átadni a hatalmat Nagy Imrének, egykori moszkvai társának. Ez azonban nem oldotta meg a rendszer strukturális problémáit, így 1956 októberében népfelkelés tört ki Magyarországon. |
|
|
A felkelésben együtt vettek részt azok, akik csak a kommunista rendszer megreformálását tartották szükségesnek, és azok, akik a teljes rendszerváltásra törekedtek. |
|
A forradalmat a bevonuló szovjet csapatok leverték, az ország irányítója Kádár János korábbi belügyminiszter lett, akit egy koncepciós perben meghurcoltak és börtönbüntetésre ítéltek. Kádár sosem volt moszkvai emigráns, így a dogmák erőltetése helyett képes volt a realitások alapján dönteni. Vezetésével Magyarországon gazdasági fellendülés bontakozott ki, az emberek többsége a politikai jogok követelése helyett megelégedett azzal, hogy gazdaságilag gyarapodott. Kádár népszerűvé vált. |
|
|
Magyarországot a kommunizmus „legvidámabb barakkjának” nevezték a nyugat-európai és amerikai újságírók. A rendszer eredendő gazdasági problémái, a redisztributív rendszer gyengeségei a hetvenes évek olajválságával együtt azonban megindították a politikai eróziót. A nyolcvanas évek közepére komoly belső értelmiségi ellenzék alakult ki Magyarországon. Ebben az időben a szocialista országok gazdasága egyszerre került válságba, a szocialista tábor vezető országa, a Szovjetunió pedig belerokkant az USA-val folytatott fegyverkezési versenybe. A reformtörekvések hiábavalóak voltak, a szocialista társadalmi modell összeomlott. |
|
|
|
- az oldal teteje - - visza a Magyarország oldalra - |
|
|
Magyarország a demokrácia útján |
|
Magyarországon békés rendszerváltás zajlott le, a szovjet csapatok kivonultak és parlamentáris demokrácia jött létre. A piaci viszonyokra való áttérés során kártalanították az egykor államosított üzemek és földbirtokok tulajdonosait vagy azok leszármazottait, megkezdődött az egyházak kártalanítása is. A privatizáció során jelentős külföldi tőke áramlott Magyarországra. A rendszerváltást erős gazdasági visszaesés kísérte, egyes számítások szerint kb. a lakosság 40%-a élt a létminimum alatt. |
|
A kilencvenes évek második felében szolid fellendülés bontakozott ki. Magyarország 1000 évvel Szent István király államalapítása után ismét csatlakozni kíván Európához, és erre minden reménye megvan: 1999 óta tagja a NATO-nak és 2004-ben kilenc másik országgal együtt belép az Európai Unióba is. |
|
|
|
|
|
- az oldal teteje - - visza a Magyarország oldalra - |
|
|
|
