A Habsburg Birodalom - a Rákóczi szabadságharc |
|
A törökök kiűzése után a magyar rendek elismerték a Habsburgok örökletes jogait a magyar trónra. Az idegen eredetű katonaság azonban szabad prédának tekintette az országot, miként maga az uralkodó, I. Lipót is. Óriási földbirtokokat juttatott tábornokainak, hadiszállítóinak, a magyar nemesség pedig csak megalázó eljárás után, jelentős pénzösszeg ellenében kapta vissza a törökök által százötven évig birtokolt javait. Az általános elégedetlenség nyomán 1703-ban az erdélyi fejedelmek leszármazottja, II. Rákóczi Ferenc vezetésével a társadalom minden rétegét megmozgató felkelés és szabadságharc bontakozott ki. |
|
|
A váltakozó sikerű harcokat 1711-ben a szatmári béke zárta le, amely a Habsburg-ház és a magyar nemesség kompromisszuma volt. A bécsi udvar biztosította a magyar nemesség privilégiumait, így megnyerte támogatását. Az ország életében békésebb évtizedek következhettek. |
|
|
|
|
- az oldal teteje - - vissza a Magyarország oldalra - |
|
|
|
Magyarország a Habsburg Birodalom része |
|
A 18. században az arisztokrácia részben kicserélődött, a Habsburg-ellenes családok kihaltak, vagy birtokaikat elkobozták. Kiépült az államigazgatás, 1767-ben Mária Terézia rendezte a parasztok jogállását. A Habsburg-birodalom gazdasági reformra is szorult. Magyarországot tudatos gazdaságpolitikával a mezőgazdasági termékek birodalmon belüli szállítójává tették, és belső vámokkal is akadályozták, hogy a magyar ipar a cseh és osztrák ipar konkurensévé válhasson. A század végén, 1780-ban lépett trónra II. József, Mária Terézia fia. |
|
|
Mindössze egy évtizedig uralkodott, de messze ható folyamatokat indított el. Birodalmát korszerűsíteni akarta, mégpedig abszolutisztikus módon, az országgyűlés tudatos mellőzésével. |
|
Tervei és cselekedetei minden hatalmi szféra érdekeit sértették. Mélyen megsértette a magyar nemességet és egyelőre csekély létszámú polgárságot is azzal, hogy a magyar nemzeti érzelmekbe gázolva a németet tette hivatalos nyelvvé. A külpolitikai körülmények és a belső ellenállás lehetetlenné tették a reformok végrehajtását: halálos ágyán az uralkodó a szabad vallásgyakorlatot és a jobbágyok jogait biztosító rendeletein kívül minden rendeletét visszavonta. A szellemet azonban már nem lehetett visszazárni a palackba: a megsértett magyar nemesség és polgárság felfedezve magyarságát elindult a nemzeti ébredés útján. |
|
|
A kibontakozó mozgalom meghatározta a 19. század első felének magyar közgondolkodását. A 19. század elején a Habsburg-birodalom – miként Európa más országai – a napóleoni háborúkkal volt elfoglalva. A hadsereg ellátása egy ideig jelentős jövedelmet biztosított a magyar földbirtokosok számára, a háborúk lezárulása után azonban napvilágra kerültek a magyar mezőgazdaság strukturális problémái. A gazdasági válság együtt járt a politikaival is: I. Ferenc az országgyűléseket nem hívta össze, rendeletekkel kormányzott, amely mélyen sértette a magyar rendek önérzetét. |
|
|
|
- az oldal teteje - - vissza a Magyarország oldalra - |
|
|
A legnagyobb magyar |
|
A magyarság öntudatra ébredését jelzi, hogy 1802-ben Széchényi Ferenc megalapította a Nemzeti Múzeumot, megjelent az első tudományos folyóirat és felélénkült az irodalmi közélet is. Magyar nyelvű színi előadásokat tartottak, és a közélet résztvevői élénk vitát folytattak a magyar nyelv megújításáról, korszerűsítéséről. A bécsi udvar külső gondjai – az itáliai szabadságmozgalmak felélénkülése – miatt magyar gazdasági segítségre szorult, a király 1825-ben kénytelen volt összehívni az országgyűlést. |
|
|
Az országgyűlés lehetőséget nyújtott a megélénkült nemzeti érzések kifejezésére: Széchenyi István egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Tudományos Akadémia megalapítására. A gazdasági reformok ügye azonban nehezen haladt előre, tekintettel arra, hogy a képviselők a földbirtokos nemesség köréből kerültek ki, és nemzeti érzéseik ellenére gátolták a parasztság egyenjogúsítását, saját privilégiumaik megnyirbálását. Széchenyi István a gazdasági reformoknak is élharcosává vált: külföldi tanulmányútjai során megismerkedett a modern gazdaságok működésével és ismereteit könyveiben publikálta. A Hitel, a Világ és a Stádium az 1830-as években óriási közéleti vihart kavart, és új gazdasági gondolkodást terjesztett el Magyarországon. |
|
|
|
|
- az oldal teteje - - vissza a Magyarország oldalra - |
|
|
|
Kossuth - az 1848-as szabadságharc |
|
Az 1840-es évek elején a reformmozgalom másik vezetőjévé Kossuth Lajos Zemplén megyei képviselő vált, akit börtönbüntetése sem tudott megtörni. A Pesti Hírlap című újság szerkesztőjeként sikeresen terjesztette nézeteit a jobbágyfelszabadításról, a különböző társadalmi osztályok közös érdekeinek megvalósításáról és a nemzeti ipar védelméről. Az 1847–48-as rendi országgyűlésben már kibékíthetetlennek látszottak az udvar és a magyarok közötti ellentétek. Még ülésezett az országgyűlés, amikor Európa különböző városaiban forradalmi mozgalmak kezdődtek. Természetes volt, hogy a Magyarországra átcsapó forradalmi hullám vezetőivé az országgyűlés radikális képviselői váltak. |
|
|
A március 15-én, Pesten kitört forradalom ugyan radikális követeléseket fogalmazott meg, de azok között Magyarország függetlensége és a Habsburg-ház trónfosztása egyelőre nem szerepelt. Európa forradalmi mozgalmai közben lecsendesedtek, s a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt a katonai fellépésre. A magyar forradalom vezetői közigazgatási tapasztalataikra támaszkodva hozzáláttak az ország gazdasági önállóságának kiépítéséhez és az önálló hadsereg megteremtéséhez. 1849 tavaszán a magyarok nagyon sikeres harcokat folytattak, hogy kiűzzék az osztrák Habsburgokat. |
|
Ekkor már egész Európa elcsendesedett, így a Habsburgok könnyen találtak segítséget a magyar forradalom leverésére: júniusban I. Miklós orosz cár 200 ezer katonát küldött az osztrákok segítségére. Az egyesült seregek győzelmet arattak, 13 magyar tábornokot az ígéret ellenére 1849. október 6-án kivégeztek. |
|
|
|
|
|
- az oldal teteje - - vissza a Magyarország oldalra - |
|
|
|
Kiegyezés |
|
A magyar forradalom és szabadságharc leverése után I. Ferenc József újból megkísérelte II. József után az egységes birodalom létrehozását. A katonai elnyomás és a kiterjedt besúgóhálózat megbénította a magyar közéletet. A lassú változás akkor indult meg, amikor Ausztria több katonai vereséget szenvedett és elvesztette európai szövetségeseit. A bécsi udvar elkezdte keresni a megegyezés lehetőségét a magyar közvéleményt formáló politikusokkal. |
|
A magyar politikusok közül az elnyomás éveiben zalai birtokán visszavonultan élő Deák Ferenc álláspontja győzedelmeskedett, és 1867 tavaszán létrejött a kiegyezés, amely a Habsburg-birodalmat két, belügyeiben független állam – Ausztria és Magyarország – parlamentáris alapokon álló, közös monarchiájává alakította. A kiegyezés után Magyarországon rendkívüli gazdasági fellendülés következett be: kiépült a vasúthálózat, az ország korábban szinte megközelíthetetlen vidékei kapcsolódtak be a gazdasági vérkeringésbe. |
|
|
A Pest, Buda és Óbuda egyesüléséből 1873-ban létrehozott új főváros, Budapest fejlődéséről ámulva írtak a külföldi utazók és tudósítók. 1896-ban a lélekben megerősödött magyar nemzet, a gazdaságilag prosperáló Magyarország büszkén ünnepelte a honfoglalás 1000 éves évfordulóját, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király az ország legnépszerűbb embere volt, a forradalom leverésében játszott szerepét a magyarok megbocsátották neki. |
|
|
|
- az oldal teteje - - vissza a Magyarország oldalra - |
|
|
